1 Péter 5:1 (KAR)
A köztetek lévõ presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanuja, és a megjelenendõ dicsõségnek részese;

1 Péter 5:2 (KAR)
Legeltessétek az Istennek köztetek lévõ nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésbõl, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésbõl, hanem jóindulattal;

1 Péter 5:3 (KAR)
Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak.

1 Péter 5:4 (KAR)
És mikor megjelenik a fõpásztor, elnyeritek a dicsõségnek hervadatlan koronáját.

1 Péter 5:5 (KAR)
Hasonlatosképen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.

1 Péter 5:6 (KAR)
Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.

1 Péter 5:7 (KAR)
Minden gondotokat õ reá vessétek, mert néki gondja van reátok.

1 Péter 5:8 (KAR)
Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

1 Péter 5:9 (KAR)
A kinek álljatok ellen, erõsek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévõ atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.

1 Péter 5:10 (KAR)
A minden kegyelemnek Istene pedig, a ki az õ örök dicsõségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, a kik rövid ideig szenvedtetek, õ maga tegyen tökéletesekké, erõsekké, szilárdakká és állhatatosokká,

1 Péter 5:11 (KAR)
Övé a dicsõség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

1 Péter 5:12 (KAR)
Silvánus által, a ki, a mint gondolom, hû atyátokfia, röviden írtam, intve és bizonyságot téve, hogy az az Istennek igaz kegyelme, a melyben állotok.

1 Péter 5:13 (KAR)
Köszönt titeket a [veletek] együtt választott babiloni [gyülekezet] és Márk, az én fiam.

1 Péter 5:14 (KAR)
Köszöntsétek egymást szeretet csókjával. Békesség mindnyájatoknak, a kik Krisztusban vagytok.