2 Krónika 31:1 (KAR)
A mint mindezeknek vége lõn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az õ örökségébe [és] városaiba.

2 Krónika 31:2 (KAR)
És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az õ szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égõáldozatokra és a hálaadó- áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.

2 Krónika 31:3 (KAR)
És [rendelé] a király az õ jövedelmének egy részét az égõáldozatok számára, a reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égõáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében.

2 Krónika 31:4 (KAR)
Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak.

2 Krónika 31:5 (KAR)
A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.

2 Krónika 31:6 (KAR)
És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.

2 Krónika 31:7 (KAR)
A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.

2 Krónika 31:8 (KAR)
Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az õ népét, Izráelt.

2 Krónika 31:9 (KAR)
Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felõl.

2 Krónika 31:10 (KAR)
Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a Sádók nemzetségébõl való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belõle, mert az Úr megáldotta az õ népét; és ez a rakás, a mi megmaradt.

2 Krónika 31:11 (KAR)
És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.

2 Krónika 31:12 (KAR)
Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.

2 Krónika 31:13 (KAR)
Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselõk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elõljárójának parancsolatából.

2 Krónika 31:14 (KAR)
Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felõl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselõje volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.

2 Krónika 31:15 (KAR)
Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az õ atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,

2 Krónika 31:16 (KAR)
(Az õ nemzetségök férfiain kivül, a három esztendõs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;

2 Krónika 31:17 (KAR)
A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendõsök és feljebb valók volnának, az õ rendtartások és csapatjaik szerint.

2 Krónika 31:18 (KAR)
És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az õ hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;

2 Krónika 31:19 (KAR)
Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban [valának] névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.

2 Krónika 31:20 (KAR)
És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.

2 Krónika 31:21 (KAR)
És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.