Zsoltárok 102:1 (KAR)
A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Zsoltárok 102:2 (KAR)
Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Zsoltárok 102:3 (KAR)
Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Zsoltárok 102:4 (KAR)
Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

Zsoltárok 102:5 (KAR)
Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

Zsoltárok 102:6 (KAR)
Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Zsoltárok 102:7 (KAR)
Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Zsoltárok 102:8 (KAR)
Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

Zsoltárok 102:9 (KAR)
Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

Zsoltárok 102:10 (KAR)
Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

Zsoltárok 102:11 (KAR)
A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

Zsoltárok 102:12 (KAR)
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

Zsoltárok 102:13 (KAR)
De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

Zsoltárok 102:14 (KAR)
Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

Zsoltárok 102:15 (KAR)
Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

Zsoltárok 102:16 (KAR)
És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

Zsoltárok 102:17 (KAR)
Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

Zsoltárok 102:18 (KAR)
Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

Zsoltárok 102:19 (KAR)
Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

Zsoltárok 102:20 (KAR)
Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

Zsoltárok 102:21 (KAR)
Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

Zsoltárok 102:22 (KAR)
Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

Zsoltárok 102:23 (KAR)
Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Zsoltárok 102:24 (KAR)
Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

Zsoltárok 102:25 (KAR)
Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

Zsoltárok 102:26 (KAR)
Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

Zsoltárok 102:27 (KAR)
Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

Zsoltárok 102:28 (KAR)
De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
Previous Chapter
« Zsoltárok 101
Next Chapter
Zsoltárok 103 »

KAR Book Selection List

View full list of KAR Bible Books and Chapters