Apostolok 14:1 (KAR)
Lõn pedig Ikóniumban, hogy õk együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lõn hívõvé.

Apostolok 14:2 (KAR)
A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

Apostolok 14:3 (KAR)
Azért sok idõt töltöttek [ott], bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az õ kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az õ kezeik által.

Apostolok 14:4 (KAR)
De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

Apostolok 14:5 (KAR)
És mikor a pogányok és zsidók az õ fõembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék õket,

Apostolok 14:6 (KAR)
Õk megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,

Apostolok 14:7 (KAR)
És ott prédikálják vala az evangyéliomot.

Apostolok 14:8 (KAR)
És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az õ anyjának méhétõl fogva sánta volt, és soha nem járt.

Apostolok 14:9 (KAR)
Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

Apostolok 14:10 (KAR)
Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.

Apostolok 14:11 (KAR)
A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

Apostolok 14:12 (KAR)
És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy õ volt a szóvivõ.

Apostolok 14:13 (KAR)
Jupiter papja pedig, a kinek [temploma] az õ városuk elõtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

Apostolok 14:14 (KAR)
Mikor azonban [ezt] meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

Apostolok 14:15 (KAR)
És [ezt] mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetû emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élõ Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:

Apostolok 14:16 (KAR)
Ki az elmúlt idõkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:

Apostolok 14:17 (KAR)
Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevõnk volt, adván mennybõl esõket és termõ idõket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.

Apostolok 14:18 (KAR)
És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

Apostolok 14:19 (KAR)
Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

Apostolok 14:20 (KAR)
De mikor körülvették õt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.

Apostolok 14:21 (KAR)
És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

Apostolok 14:22 (KAR)
Erõsítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.

Apostolok 14:23 (KAR)
Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bõjtölésekkel egybe, ajánlák õket az Úrnak, kiben hittek vala.

Apostolok 14:24 (KAR)
És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.

Apostolok 14:25 (KAR)
És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;

Apostolok 14:26 (KAR)
És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt õket arra a munkára, melyet elvégeztek.

Apostolok 14:27 (KAR)
Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten õ velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

Apostolok 14:28 (KAR)
Ott aztán nem kevés idõt töltöttek a tanítványokkal.