Márk 5 | KAR Bible Study

Márk 5:1 (KAR)
És menének a tenger túlsó partjára, a Gadarenusok földére.

Márk 5:2 (KAR)
És a mint a hajóból kiméne, azonnal elébe méne egy ember a sírboltokból, a kiben tisztátalan lélek volt,

Márk 5:3 (KAR)
A kinek lakása a sírboltokban vala; és már lánczokkal sem bírta õt senki sem lekötni.

Márk 5:4 (KAR)
Mert sokszor megkötözték õt békókkal és lánczokkal, de õ a lánczokat szétszaggatta, és a békókat összetörte, és senki sem tudta õt megfékezni.

Márk 5:5 (KAR)
És éjjel és nappal mindig a hegyeken és a sírboltokban volt, kiáltozva és magát kövekkel vagdosva.

Márk 5:6 (KAR)
Mikor pedig Jézust távolról meglátta, oda futamodék, és elébe borula,

Márk 5:7 (KAR)
És fennhangon kiáltva monda: Mi közöm nékem te veled, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem.

Márk 5:8 (KAR)
(Mert ezt mondja vala néki: Eredj ki, tisztátalan lélek, ez emberbõl.)

Márk 5:9 (KAR)
És kérdezé tõle: Mi a neved? És felele, mondván: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

Márk 5:10 (KAR)
És igen kéré õt, hogy ne küldje el õket arról a vidékrõl.

Márk 5:11 (KAR)
Vala pedig ott a hegynél egy nagy disznónyáj, a mely legel vala.

Márk 5:12 (KAR)
És az ördögök kérik vala õt mindnyájan, mondván: Küldj minket a disznókba, hogy azokba menjünk be.

Márk 5:13 (KAR)
És Jézus azonnal megengedé nékik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekrõl a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezeren; és belefúlának a tengerbe.

Márk 5:14 (KAR)
A kik pedig õrzik vala a disznókat, elfutának, és hírt vivének a városba és a falvakba. És kimenének, hogy lássák, mi az, a mi történt.

Márk 5:15 (KAR)
És menének Jézushoz, és láták, hogy az ördöngõs ott ül, fel van öltözködve és eszénél van, az, a kiben a légió volt; és megfélemlének.

Márk 5:16 (KAR)
A kik pedig látták, elbeszélék nékik, hogy mi történt vala az ördöngõssel, és a disznókkal.

Márk 5:17 (KAR)
És kezdék kérni õt, hogy távozzék el az õ határukból.

Márk 5:18 (KAR)
Mikor pedig a hajóba beszállott vala, a volt ördöngõs kéré õt, hogy vele lehessen.

Márk 5:19 (KAR)
De Jézus nem engedé meg néki, hanem monda néki: Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad.

Márk 5:20 (KAR)
El is méne, és kezdé hirdetni a Tízvárosban, mely nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan elcsodálkozának.

Márk 5:21 (KAR)
És mikor ismét általment Jézus a hajón a tulsó partra, nagy sokaság gyûle õ hozzá; és vala a tenger mellett.

Márk 5:22 (KAR)
És ímé, eljöve a zsinagóga fõk egyike, névszerint Jairus, és meglátván õt, lábaihoz esék,

Márk 5:23 (KAR)
És igen kéré õt, mondván: Az én leánykám halálán van; jer, vesd reá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen.

Márk 5:24 (KAR)
El is méne vele, és követé õt nagy sokaság, és összeszorítják vala õt.

Márk 5:25 (KAR)
És egy asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásos vala,

Márk 5:26 (KAR)
És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sõt inkább még rosszabbul lett,

Márk 5:27 (KAR)
Mikor Jézus felõl hallott vala, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját.

Márk 5:28 (KAR)
Mert ezt mondja vala: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok.

Márk 5:29 (KAR)
És vérének forrása azonnal kiszárada és megérzé testében, hogy kigyógyult bajából.

Márk 5:30 (KAR)
Jézus pedig azonnal észrevevén magán, hogy isteni erõ áradott vala ki belõle, megfordult a sokaságban, és monda: Kicsoda illeté az én ruháimat?

Márk 5:31 (KAR)
És mondának néki az õ tanítványai: Látod, hogy a sokaság szorít össze téged, és azt kérdezed: Kicsoda illetett engem?

Márk 5:32 (KAR)
És körülnéze, hogy lássa azt, a ki ezt cselekedte.

Márk 5:33 (KAR)
Az asszony pedig tudva, hogy mi történt vele, félve és remegve megy vala oda és elébe borula, és elmonda néki mindent igazán.

Márk 5:34 (KAR)
Õ pedig monda néki: Leányom, a te hited megtartott téged. Eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból.

Márk 5:35 (KAR)
Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétõl, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?

Márk 5:36 (KAR)
Jézus pedig, a mint hallá a beszédet, a mit mondanak vala, azonnal monda a zsinagóga fejének: Ne félj, csak higyj.

Márk 5:37 (KAR)
És senkinek sem engedé, hogy vele menjen, csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

Márk 5:38 (KAR)
És méne a zsinagóga fejének házához, és látá a zûrzavart, a sok síránkozót és jajgatót.

Márk 5:39 (KAR)
És bemenvén, monda nékik: Mit zavarogtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem alszik.

Márk 5:40 (KAR)
És nevetik vala õt. Õ pedig kiküldvén valamennyit, maga mellé vevé a gyermeknek atyját és anyját és a vele levõket, és beméne oda, a hol a gyermek fekszik vala.

Márk 5:41 (KAR)
És megfogván a gyermeknek kezét, monda néki: Talitha, kúmi; a mi megmagyarázva azt teszi: Leányka, néked mondom, kelj föl.

Márk 5:42 (KAR)
És a leányka azonnal fölkele és jár vala. Mert tizenkét esztendõs vala. És nagy csodálkozással csodálkozának.

Márk 5:43 (KAR)
Õ pedig erõsen megparancsolá nékik, hogy ezt senki meg ne tudja. És mondá, hogy adjanak annak enni.

Márk 5 KAR

Márk (KAR) Chapter Selection

KAR Book Selection List