Márk 7 | KAR Bible Study

Márk 7:1 (KAR)
És hozzá gyûlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálembõl jöttek vala.

Márk 7:2 (KAR)
És látván, hogy az õ tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.

Márk 7:3 (KAR)
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erõsen megmossák;

Márk 7:4 (KAR)
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.

Márk 7:5 (KAR)
Azután megkérdék õt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?

Márk 7:6 (KAR)
Õ pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felõletek, képmutatók felõl Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tõlem.

Márk 7:7 (KAR)
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.

Márk 7:8 (KAR)
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.

Márk 7:9 (KAR)
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

Márk 7:10 (KAR)
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.

Márk 7:11 (KAR)
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:

Márk 7:12 (KAR)
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,

Márk 7:13 (KAR)
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

Márk 7:14 (KAR)
És elõszólítván az egész sokaságot, monda nékik: Hallgassatok reám mindnyájan és értsétek meg:

Márk 7:15 (KAR)
Nincs semmi az emberen kívülvaló, a mi bemenvén õ belé, megfertõztethetné õt; hanem a mik belõle jõnek ki, azok fertõztetik meg az embert.

Márk 7:16 (KAR)
Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

Márk 7:17 (KAR)
És mikor házba ment vala be a sokaság közül, megkérdezék õt tanítványai a példázat felõl.

Márk 7:18 (KAR)
És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy a mi kívülrõl megy az emberbe, semmi sem fertõztetheti meg õt?

Márk 7:19 (KAR)
Mert nem a szívébe megy be, hanem a gyomrába; és az árnyékszékbe kerül, a mely minden eledelt megtisztít.

Márk 7:20 (KAR)
Monda továbbá: A mi az emberbõl jõ ki, az fertõzteti meg az embert.

Márk 7:21 (KAR)
Mert onnan belõlrõl, az emberek szívébõl származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,

Márk 7:22 (KAR)
Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság:

Márk 7:23 (KAR)
Mind ezek a gonoszságok belõlrõl jõnek ki, és megfertõztetik az embert.

Márk 7:24 (KAR)
És onnét fölkelvén, elméne Tírus és Sídon határaiba; és házba menvén, nem akará, hogy valaki észrevegye, de nem titkolhatá el magát.

Márk 7:25 (KAR)
Mert hallván felõle egy asszony, a kinek leányában tisztátalan lélek vala, eljõve és lábaihoz borula.

Márk 7:26 (KAR)
Ez az asszony pedig pogány vala síro-fenicziai származású. És kéré õt, hogy ûzze ki az õ leányából az ördögöt.

Márk 7:27 (KAR)
Jézus pedig monda néki: Engedd, hogy elõször a fiak elégíttessenek meg. Mert nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni.

Márk 7:28 (KAR)
Az pedig felele és monda néki: Úgy van Uram; de hiszen az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.

Márk 7:29 (KAR)
Erre monda néki: E beszédért, eredj el; az ördög kiment a te leányodból.

Márk 7:30 (KAR)
És haza menvén, úgy találá, hogy az ördög kiment, a leány pedig az ágyon feküvék.

Márk 7:31 (KAR)
Aztán ismét kimenvén Tírus és Sídon határaiból, a galileai tengerhez méne, a Tízváros határain át.

Márk 7:32 (KAR)
És hozának néki egy nehezen szóló siketet, és kérik vala õt, hogy vesse reá kezét.

Márk 7:33 (KAR)
Õ pedig, mikor kivitte vala azt a sokaság közül egy magát, az újjait annak fülébe bocsátá, és köpvén illeté annak nyelvét,

Márk 7:34 (KAR)
És föltekintvén az égre, fohászkodék, és monda néki: Effata, azaz: nyilatkozzál meg.

Márk 7:35 (KAR)
És azonnal megnyilatkozának annak fülei: és nyelvének kötele megoldódék, és helyesen beszél vala.

Márk 7:36 (KAR)
És megparancsolá nékik, hogy senkinek se mondják el; de mennél inkább tiltja vala, annál inkább híresztelék.

Márk 7:37 (KAR)
És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélõkké.

Márk 7 KAR

Márk (KAR) Chapter Selection

KAR Book Selection List