Lukács 2 | KAR Bible Study

Lukács 2:1 (KAR)
És lõn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék.

Lukács 2:2 (KAR)
Ez az összeírás elõször akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó.

Lukács 2:3 (KAR)
Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába.

Lukács 2:4 (KAR)
Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt;

Lukács 2:5 (KAR)
Hogy beirattassék Máriával, a ki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala.

Lukács 2:6 (KAR)
És lõn, hogy mikor ott valának, betelének az õ szülésének napjai.

Lukács 2:7 (KAR)
És szülé az õ elsõszülött fiát; és bepólyálá õt, és helyhezteté õt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál.

Lukács 2:8 (KAR)
Valának pedig pásztorok azon a vidéken, a kik künn a mezõn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az õ nyájok mellett.

Lukács 2:9 (KAR)
És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsõsége körülvevé õket: és nagy félelemmel megfélemlének.

Lukács 2:10 (KAR)
És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Lukács 2:11 (KAR)
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

Lukács 2:12 (KAR)
Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.

Lukács 2:13 (KAR)
És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, a kik az Istent dícsérik és ezt mondják vala:

Lukács 2:14 (KAR)
Dicsõség a magasságos [mennyek]ben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

Lukács 2:15 (KAR)
És lõn, hogy mikor elmentek az angyalok õ tõlök a mennybe, mondának a pásztoremberek egymásnak: Menjünk el mind Bethlehemig, és lássuk meg e dolgot, a melyet az Úr megjelentett nékünk.

Lukács 2:16 (KAR)
Elmenének azért sietséggel, és megtalálák Máriát és Józsefet, és a kis gyermeket, ki a jászolban fekszik vala.

Lukács 2:17 (KAR)
És ezt látván, elhirdeték, a mi nékik a gyermek felõl mondatott vala.

Lukács 2:18 (KAR)
És mindenek, a kik hallák, elcsodálkozának azokon, a miket a pásztorok nékik mondottak.

Lukács 2:19 (KAR)
Mária pedig mind ez ígéket megtartja, és szívében forgatja vala.

Lukács 2:20 (KAR)
A pásztorok pedig visszatérének, dicsõítvén és dícsérvén az Istent mind azok felõl, a miket hallottak és láttak, a mint nékik megmondatott.

Lukács 2:21 (KAR)
És mikor betölt a nyolcz nap, hogy a kis gyermeket körülmetéljék, nevezék az õ nevét Jézusnak, a mint õt az angyal nevezte, mielõtt fogantatott volna anyja méhében.

Lukács 2:22 (KAR)
Mikor pedig betöltek [Mária] tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék õt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.

Lukács 2:23 (KAR)
(A mint megiratott az Úr törvényében, hogy: Minden elsõszülött fiú az Úrnak szenteltessék),

Lukács 2:24 (KAR)
És hogy áldozatot adjanak, a szerint a mint megmondatott az Úr törvényében: Egy pár gerliczét, vagy két galambfiat.

Lukács 2:25 (KAR)
És ímé vala Jeruzsálemben egy ember, a kinek neve Simeon volt, és ez az ember igaz és istenfélõ vala, a ki várta az Izráel vigasztalását, és a Szent Lélek vala õ rajta.

Lukács 2:26 (KAR)
És kijelentetett néki a Szent Lélek által, hogy addig halált nem lát, a míg meg nem látja az Úrnak Krisztusát.

Lukács 2:27 (KAR)
És õ a Lélek indításából a templomba méne, és mikor a gyermek Jézust bevivék szülõi, hogy õ érette a törvény szokása szerint cselekedjenek,

Lukács 2:28 (KAR)
Akkor õ karjaiba vevé õt, és áldá az Istent, és monda:

Lukács 2:29 (KAR)
Mostan bocsátod el, Uram, a te szolgádat, a te beszéded szerint, békességben:

Lukács 2:30 (KAR)
Mert látták az én szemeim a te üdvösségedet,

Lukács 2:31 (KAR)
A melyet készítettél minden népeknek szeme láttára;

Lukács 2:32 (KAR)
Világosságul a pogányok megvilágosítására, és a te népednek, az Izráelnek dicsõségére.

Lukács 2:33 (KAR)
József pedig és az õ anyja csodálkozának azokon, a miket õ felõle mondottak.

Lukács 2:34 (KAR)
És megáldá õket Simeon, és monda Máriának, az õ anyjának: Ímé ez vettetett sokaknak elestére és feltámadására az Izráelben; és jegyül, a kinek [sokan] ellene mondanak;

Lukács 2:35 (KAR)
Sõt a te lelkedet is általhatja az éles tõr; hogy sok szív gondolatai nyilvánvalókká legyenek.

Lukács 2:36 (KAR)
És vala egy prófétaasszony, Anna, a Fánuel leánya, az Áser nemzetségébõl (ez sok idõt élt, miután az õ szûzességétõl fogva hét esztendeig élt férjével,

Lukács 2:37 (KAR)
És ez mintegy nyolczvannégy esztendõs özvegy vala), a ki nem távozék el a templomból, hanem bõjtölésekkel és imádkozásokkal szolgál vala éjjel és nappal.

Lukács 2:38 (KAR)
Ez is ugyanazon órában oda állván, hálát adott az Úrnak, és szóla õ felõle mindeneknek, a kik Jeruzsálemben a váltságot várták.

Lukács 2:39 (KAR)
És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az õ városukba, Názáretbe.

Lukács 2:40 (KAR)
A kis gyermek pedig növekedék, és erõsödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala õ rajta.

Lukács 2:41 (KAR)
Az õ szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére.

Lukács 2:42 (KAR)
És mikor tizenkét esztendõs lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint;

Lukács 2:43 (KAR)
És mikor eltelének a napok, mikor õk visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az õ anyja;

Lukács 2:44 (KAR)
Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék õt a rokonok és az ismerõsök között;

Lukács 2:45 (KAR)
És mikor nem találák õt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

Lukács 2:46 (KAR)
És lõn, hogy harmadnapra megtalálták õt a templomban, a doktorok között ülve, a mint õket hallgatta, és kérdezgette õket.

Lukács 2:47 (KAR)
És mindnyájan, a kik õt hallgatták, elálmélkodának az õ értelmén és az õ feleletein.

Lukács 2:48 (KAR)
És meglátván õt, elcsodálkozának, és monda néki az õ anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged.

Lukács 2:49 (KAR)
Õ pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai?

Lukács 2:50 (KAR)
De õk nem érték e beszédet, a mit õ nékik szóla.

Lukács 2:51 (KAR)
És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az õ anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat.

Lukács 2:52 (KAR)
Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek elõtt való kedvességben.

Lukács 2 KAR

Lukács (KAR) Chapter Selection

KAR Book Selection List