Lukács 22 | KAR Bible Study

Lukács 22:1 (KAR)
Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.

Lukács 22:2 (KAR)
És a fõpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg õt; mert féltek a néptõl.

Lukács 22:3 (KAR)
Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala;

Lukács 22:4 (KAR)
És elmenvén, megbeszélé a fõpapokkal és a vezérekkel, mimódon adja õt nékik kezökbe.

Lukács 22:5 (KAR)
És azok örülének, és megszerzõdének, hogy pénzt adnak néki;

Lukács 22:6 (KAR)
Õ pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy õt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.

Lukács 22:7 (KAR)
Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a husvéti báránynak;

Lukács 22:8 (KAR)
És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.

Lukács 22:9 (KAR)
Õk pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?

Lukács 22:10 (KAR)
És õ monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jõ veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek õt abba a házba, a melybe bemegy.

Lukács 22:11 (KAR)
És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?

Lukács 22:12 (KAR)
És õ mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.

Lukács 22:13 (KAR)
Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.

Lukács 22:14 (KAR)
És mikor eljött az idõ, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol õ vele egyetembe.

Lukács 22:15 (KAR)
És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melõtt én szenvednék:

Lukács 22:16 (KAR)
Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.

Lukács 22:17 (KAR)
És [a] pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:

Lukács 22:18 (KAR)
Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szõlõtõkének gyümölcsébõl, míglen eljõ az Isten országa.

Lukács 22:19 (KAR)
És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

Lukács 22:20 (KAR)
Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.

Lukács 22:21 (KAR)
De ímé annak a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.

Lukács 22:22 (KAR)
És az embernek Fia jóllehet, elmegy, mint elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!

Lukács 22:23 (KAR)
És õk kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az õ közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?

Lukács 22:24 (KAR)
Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthetõ köztük nagyobbnak.

Lukács 22:25 (KAR)
Õ pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az õ királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévõknek hivatnak.

Lukács 22:26 (KAR)
De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fõ, mint a ki szolgál.

Lukács 22:27 (KAR)
Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.

Lukács 22:28 (KAR)
Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én kísérteteimben;

Lukács 22:29 (KAR)
Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,

Lukács 22:30 (KAR)
Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.

Lukács 22:31 (KAR)
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát;

Lukács 22:32 (KAR)
De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idõvel megtérvén, a te atyádfiait erõsítsed.

Lukács 22:33 (KAR)
Õ pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!

Lukács 22:34 (KAR)
És õ monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem.

Lukács 22:35 (KAR)
És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Õk pedig mondának: Semmiben sem.

Lukács 22:36 (KAR)
Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elõvegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felsõ ruháját, és vegyen szablyát.

Lukács 22:37 (KAR)
Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.

Lukács 22:38 (KAR)
Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Õ pedig monda: Elég.

Lukács 22:39 (KAR)
És kimenvén, méne az õ szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig õt az õ tanítványai is.

Lukács 22:40 (KAR)
És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Lukács 22:41 (KAR)
És õ eltávozék tõlök mintegy kõhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,

Lukács 22:42 (KAR)
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tõlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!

Lukács 22:43 (KAR)
És angyal jelenék meg néki mennybõl, erõsítvén õt.

Lukács 22:44 (KAR)
És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az õ verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.

Lukács 22:45 (KAR)
És minekutána fölkelt az imádkozástól, az õ tanítványaihoz menvén, aludva találá õket a szomorúság miatt,

Lukács 22:46 (KAR)
És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.

Lukács 22:47 (KAR)
És mikor még beszéle, ímé sokaság [jöve,] melynek az méne elõtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettõ közül: és közelgete Jézushoz, hogy õt megcsókolja.

Lukács 22:48 (KAR)
Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?

Lukács 22:49 (KAR)
Látván pedig azok, a kik õ körülötte [valának,] a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é õket fegyverrel?

Lukács 22:50 (KAR)
És közülök valaki megvágá a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.

Lukács 22:51 (KAR)
Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.

Lukács 22:52 (KAR)
Monda pedig Jézus azoknak, a kik õ hozzá mentek, a fõpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?

Lukács 22:53 (KAR)
Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

Lukács 22:54 (KAR)
Megfogván azért õt, elvezeték, és elvivék a fõpap házába. Péter pedig követi vala távol.

Lukács 22:55 (KAR)
És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és õk együtt leültek, Péter is leüle õ velök.

Lukács 22:56 (KAR)
És meglátván õt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is õ vele vala!

Lukács 22:57 (KAR)
Õ pedig megtagadá õt, mondván: Asszony, nem ismerem õt!

Lukács 22:58 (KAR)
És egy kevéssel azután más látván õt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!

Lukács 22:59 (KAR)
És úgy egy óra mulva más valaki erõsíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.

Lukács 22:60 (KAR)
Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor õ még beszélt, megszólalt a kakas.

Lukács 22:61 (KAR)
És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielõtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem.

Lukács 22:62 (KAR)
És kimenvén Péter, keservesen síra.

Lukács 22:63 (KAR)
És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén õt.

Lukács 22:64 (KAR)
És [szemeit] betakarván, arczul csapdosák õt, és kérdezék õt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?

Lukács 22:65 (KAR)
És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván õt.

Lukács 22:66 (KAR)
És a mint nappal lett, egybegyûle a nép véneinek tanácsa, fõpapok és írástudók: és vivék õt az õ gyülekezetükbe,

Lukács 22:67 (KAR)
Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:

Lukács 22:68 (KAR)
De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.

Lukács 22:69 (KAR)
Mostantól fogva ül az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felõl.

Lukács 22:70 (KAR)
Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Õ pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!

Lukács 22:71 (KAR)
Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az õ szájából.

Lukács 22 KAR

Lukács (KAR) Chapter Selection

KAR Book Selection List