Lukács 20 | KAR Bible Study

Lukács 20:1 (KAR)
És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,

Lukács 20:2 (KAR)
És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?

Lukács 20:3 (KAR)
Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:

Lukács 20:4 (KAR)
A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?

Lukács 20:5 (KAR)
Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

Lukács 20:6 (KAR)
Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.

Lukács 20:7 (KAR)
Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]

Lukács 20:8 (KAR)
És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.

Lukács 20:9 (KAR)
És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.

Lukács 20:10 (KAR)
És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.

Lukács 20:11 (KAR)
És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.

Lukács 20:12 (KAR)
És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.

Lukács 20:13 (KAR)
Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.

Lukács 20:14 (KAR)
De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!

Lukács 20:15 (KAR)
És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?

Lukács 20:16 (KAR)
Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!

Lukács 20:17 (KAR)
Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?

Lukács 20:18 (KAR)
Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.

Lukács 20:19 (KAR)
És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.

Lukács 20:20 (KAR)
Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.

Lukács 20:21 (KAR)
Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:

Lukács 20:22 (KAR)
Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

Lukács 20:23 (KAR)
Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?

Lukács 20:24 (KAR)
Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.

Lukács 20:25 (KAR)
Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.

Lukács 20:26 (KAR)
És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.

Lukács 20:27 (KAR)
Hozzá menvén pedig a sadduczeusok közül némelyek, a kik tagadják, hogy van feltámadás, megkérdék õt,

Lukács 20:28 (KAR)
Mondván: Mester, Mózes megírta nékünk, ha valakinek testvére meghal, kinek felesége volt, és magzatok nélkül hal meg, hogy annak testvére elvegye [annak] feleségét, és támasszon magot az õ testvérének.

Lukács 20:29 (KAR)
Hét testvér vala azért: és az elsõ feleséget vévén, meghalt magzatok nélkül;

Lukács 20:30 (KAR)
A másik vevé el azért annak feleségét, és az [is] magzatok nélkül halt meg;

Lukács 20:31 (KAR)
Akkor a harmadik vette el azt; és hasonlóképen mind a heten is; és nem hagytak magot, és meghaltak.

Lukács 20:32 (KAR)
Mind ezek után pedig meghalt az asszony is.

Lukács 20:33 (KAR)
A feltámadáskor azért kinek a felesége lesz közülök? mert mind a hétnek felesége volt.

Lukács 20:34 (KAR)
És felelvén, monda nékik Jézus: E világnak fiai házasodnak és férjhez adatnak:

Lukács 20:35 (KAR)
De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:

Lukács 20:36 (KAR)
Mert meg sem halhatnak többé: mert hasonlók az angyalokhoz; és az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai.

Lukács 20:37 (KAR)
Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja.

Lukács 20:38 (KAR)
Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élõknek [Istene:] mert mindenek élnek õ néki.

Lukács 20:39 (KAR)
Felelvén pedig némelyek az írástudók közül, mondának: Mester, jól mondád!

Lukács 20:40 (KAR)
És többé semmit sem mertek tõle kérdezni.

Lukács 20:41 (KAR)
Monda pedig nékik: Mimódon mondják, hogy a Krisztus Dávidnak fia?

Lukács 20:42 (KAR)
Holott maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbkezem felõl,

Lukács 20:43 (KAR)
Míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.

Lukács 20:44 (KAR)
Dávid azért Urának mondja õt, mimódon fia tehát néki?

Lukács 20:45 (KAR)
És az egész nép hallására monda az õ tanítványainak:

Lukács 20:46 (KAR)
Oltalmazzátok meg magatokat az írástudóktól, kik hosszú köntösökben akarnak járni, és szeretik a piaczokon való köszöntéseket, és a gyülekezetekben az elsõ ûlést, és a lakomákon a fõhelyeket;

Lukács 20:47 (KAR)
Kik az özvegyeknek házát felemésztik, és színbõl hosszan imádkoznak; ezek súlyosabb ítélet alá esnek.

Lukács 20 KAR

Lukács (KAR) Chapter Selection

KAR Book Selection List